D.A.S. JogSzerviz

Kutyatartás felelősséggel

Megjelent a Biztosítárs 2009. februári számában
 

Jelenleg hazánkban a kutyatartás csak települési szinten rendezett - ha egyátalán rendezett. Mivel ez a gyakorlati szinten azt jelenti, hogy ahány település, annyi rendelet, ezért egyre többen szorgalmazzák, hogy kormányzati szinten oldják meg az ebtartás szabályainak kidolgozását. Az illetékes minisztérium már meg is kezdte az előkészületeket.

Nézzük, milyen rendeleteket alkottak honatyáink egyes városainkban. Győr megyei jogú városban az állatok tartásáról szóló 24/2007. ÖK rendelet rendelkezik az állattartásról, amely szerint az ebtartónak bejelentési kötelezettsége van a jegyző felé (ha az eb a 3 hónapos kort elérte, ha elhullott, elveszett, illetve új tulajdonoshoz került), továbbá köteles kutyáját beoltatni bizonyos életkor után és időközönként. Az ebtartó köteles zárt helyen tartani az ebet úgy, hogy az a házban, lakásban vagy annak szomszédságában lakók nyugalmát az ebtartónak felróható okból ne zavarja, anyagi kárt ne okozzon, továbbá a közterületre felügyelet nélkül kijutni ne tudjon, és az eb a testi épséget ne veszélyeztesse. Közterületen, többlakásos ház udvarán az ebet pórázon kell tartani, harapós, támadó természetű ebet pedig szájkosárral is el kell látni. Az ebtartó kötelessége arról gondoskodni, hogy kutyája közterületet, lakóház közös használatú helyiségeit ne szennyezze, és köteles az eb által okozott szennyeződés eltávolítására alkalmas eszközt magánál tartani. Győrben a többlakásos lakóépület lakásában legfeljebb egy eb, valamint annak 3 hónaposnál nem idősebb kölyke, családi ház esetén legfeljebb 2, valamint annak 3 hónaposnál nem idősebb kölyke tartható engedély nélkül. A rendelet nem vonatkozik a vakvezető kutyákra. Fővárosunk IX. kerületében az 1/2000. ÖK rendelet rendelkezései alapján szintén maximum 1 eb, valamint annak 3 hónaposnál nem idősebb szaporulata tartható engedély nélkül, ennél több eb tartására csak a polgármester és az állattartással érintett szomszédok háromnegyedének hozzájárulása esetén van mód. Az ebtartó köteles megakadályozni, hogy ebe felügyelet nélkül közterületre kijuthasson, közterületen ebet sétáltatni pedig pórázon, harapós természetű ebet pedig a pórázon felül szájkosárral is el kell látni. Közterületen az oltást igazoló színes műanyag lapocskát az eb nyakörvére erősítve kell tartani, és azt szükség esetén az ellenőrzésre jogosult, illetve megharapott személy részére fel kell mutatni. Az állattartó kötelessége gondoskodni arról, hogy az eb a közterületet és a lakóház közös használatú területét, helyiségeit ne szennyezze. Az e területeken keletkezett szilárd szennyeződést pedig köteles haladéktalanul eltávolítani - kivétel ez alól a kutyafuttató területe. Az ebek közterületen történő szabad mozgásának biztosítására a kerület képviselő-testülete jelöli ki a területeket, a határait táblával, szembetűnő módon megjelöli, lehetőség szerint be is keríti. Az ebet futtató köteles gondoskodni arról, hogy az állat a kijelölt terület határait ne hagyhassa el. Az ebtartó bejelentési kötelezettsége a győri példához hasonlóan áll fenn.

Kitérhetnek az egyes önkormányzatok a szájkosár és a póráz használatára is. Tökölön például csak a 20 cm-t meghaladó marmagasságú ebek sétáltatásakor rendeli el a szájkosár használatát, Óbudán viszont csupán 50 cm felett kell, Kőbányán pedig bizonyos kutyafajták (pl. jagd terrierek) esetében viszont szóba sem jöhet a szájkosár és póráz nélküli kutyasétáltatás.

Láthatjuk tehát, hogy nagyjából melyek azok a területek, amiket az önkormányzatok saját hatáskörükben szabályozhatnak - egyelőre. Tekintsük át most a PTK vonatkozó szabályozását is, nevezetesen hogy kutyatartóként milyen felelősséggel tartozunk négylábú barátaink magatartásáért.

Az 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről (Ptk.) az állattartók felelősségével kapcsolatban a törvény 351. § (1) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy "aki állatot tart, az általános szabályok szerint felel azért a kárért, amelyet az állat másnak okoz". Az állattartói minőségre tehát, ha az állat nem vadállat, vadon élő állat, a felróhatóságon alapuló felelősség általános szabályai vonatkoznak. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az állattartó az eb által okozott kár alóli felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy az állattartás terén úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható. Egy konkrét károkozás mérlegelése kapcsán vizsgálni kell, hogy az állattartás adott módja alkalmas volt-e annak kizárására, hogy az állat másnak kárt okozzon, és ilyen esetben figyelembe kell venni például a helyi önkormányzati rendelet vonatkozó rendelkezéseit is (pl. póráz, szájkosár használata).

Ugyanezen jogszabályhely (2) bekezdése kimondja, hogy "a vadállat tartója úgy felel, mint aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat." Ebben az esetben az állattartó csak akkor mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. Vadállatnak az olyan állatot kell tekinteni, amely természetes vadságából eredő valamely tulajdonságánál fogva veszélyt jelent az emberekre és dolgokra, még akkor is, ha valakinek a tartásába kerül. Az adott esetben megvadult háziállat nem minősül vadállatnak.

A kilencvenes években hazánkban is divatba jött a harci kutyák tartása. Az ilyen ebek tartásával kapcsolatban a veszélyes és veszélyesnek minősített eb tartásáról és a tartás engedélyezésének szabályairól szóló 35/1997. (II.26.) kormányrendelet foglalkozik. A rendelet szerint a veszélyes ebeket csak a lakóhely szerint illetékes jegyző engedélyével lehet tartani. Az évente megújítandó engedélyt kizárólag hatósági erkölcsi bizonyítvány birtokában lehet megkapni, és nem adható ki például kiskorúnak ill. gondnokság alatt álló személynek.

"Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél" - olvashattuk A kis hercegben. Kutyatulajdonosként is legyünk felelősségünk tudatában, ugyanis amellett, hogy a kutyánk által károkat meg kell téríteni, baleset esetén büntetőjogi felelősséggel is tartozunk. Ha bebizonyosodik, hogy nem voltunk gondosak, és például szájkosár nélkül vittük sétálni a harapós kedvű kutyánkat, akár gondatlanságból elkövetett testi sértésért is felelhetünk.

Legyünk tehát figyelemmel környezetünkre, embertársainkra, és nem utolsó sorban házőrzőnkre is.

 
« Vissza A D.A.S. a Biztosítárs magazinban oldalára

© D.A.S. Jogvédelmi Biztosító Zrt., 2011  |  Cím: 1082 Budapest, Futó utca 47-53. VI. emelet  |  Telefon: 06-1/486-3600  |  Fax: 06-1/486-3601  |  E-mail: info@das.hu