Tekintsük át a munkahelyi baleset kapcsán felmerülő felelősségi szabályokat, a baleset kapcsán felmerülő költségek fajtáit, és azok megtérítési módját.

A munkahelyi balesetek alatt kell érteni a munkabalesetet (amely a munkavállalót a szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétől, időpontjától és a munkavállaló közrehatásának mértékétől függetlenül), az üzemi balesetet (az a baleset, amely a biztosítottat a foglalkozása körében végzett munka közben vagy azzal összefüggésben éri), és a foglalkozási megbetegedést is, melyek esetében az Egészségbiztosítási Alap (EA) megtérítési igénnyel élhet a balesetért felelősséget viselő személy vonatkozásában.

Első a dokumentálás

A baleset bekövetkezéséről, illetve annak körülményeiről az egészségbiztosítási szerveknél lévő adatbázisokból illetve a sérült személyek nyilatkozataiból szerez tudomást az EA-t kezelő szerv. A munkáltató minden munkabalesetet köteles kivizsgálni és az ún. Munkabaleseti jegyzőkönyvet, foglalkozási megbetegedés esetén pedig a "Bejelentés foglalkozási megbetegedésről (mérgezésről), fokozott expozícióról" elnevezésű nyomtatványt kiállítani. Az egyéni vállalkozó által elszenvedett munkabalesetet a vállalkozó bejelentése alapján az egészségbiztosítási szerv vizsgálja ki, és veszi fel a baleseti jegyzőkönyvet. A munkabaleset fogalmi körébe nem tartozó üzemi balesetet a munkáltató köteles kivizsgálni, és a vizsgálat eredményét "Üzemi baleseti jegyzőkönyv"-ben rögzíteni. A munkáltató a felvett nyomtatványokat köteles elküldeni az illetékes megyei egészségbiztosítási pénztárnak. Ha a baleset nem a munkahelyen történik, a táppénzfolyósító szerv egy nyomtatványt küld a sérültnek, aki annak kitöltésével nyilatkozik a balesete részletes körülményeiről.

Kié a felelősség?

A munkáltatóra nagyon - szinte már aránytalanul - szigorú felelősségi szabályok vonatkoznak a munkahelyi balesetekkel kapcsolatosan. A munkáltató köteles megtéríteni a teljes egészségbiztosítási ellátás költségeit és annak kamatait, ha a baleset annak következménye, hogy a munkáltató vagy az alkalmazottja a munkavédelmi szabályokat megsértette, vagy esetleg a balesetet szándékosan idézte elő. A munkavédelmi szabályokban foglalt bármely kötelezettség elmulasztása önmagában elég ahhoz, hogy a munkáltató felelősségét megállapítsák, és így az ellátások költségeit neki kelljen megfizetni. Ha a munkahelyi baleset bekövetkezésében közrejátszott a sérült munkavállaló is, és ezzel együtt a munkáltató is munkavédelmi szabályt sértett, akkor sem lehet a munkáltató és a sérült között kármegosztást alkalmazni, azaz az egészségbiztosítási ellátást ekkor is teljes egészében a munkáltatónak kell megfizetnie. A munkavállaló rendszeresen szabálytalanul folytatott munkavégzése miatt bekövetkezett baleset esetén is fennáll a munkáltató felelőssége, mert elmulasztotta az ellenőrzést és a szükséges intézkedéseket (megtűrt gyakorlat), és még a munkavállaló figyelmetlensége sem mentesítő ok a munkáltató számára.

A munkáltató csak abban az esetben mentesülhet a felelősség alól, ha
- valamennyi rá vonatkozó munkavédelmi szabályban foglalt kötelezettségének eleget tett, illetve
- ha a munkavédelmi szabályok betartását kizárólag maga a balesetet szenvedett munkavállaló mulasztotta el.

A munkáltató felelősségét viszont megalapozzák az olyan általános mulasztások is, mint például a munkavédelmi oktatás elmaradása, a belső munkavédelmi ellenőrzés hiánya, a biztonsági szabályok vagy a biztonsági berendezésekre vonatkozó szabályok megszegése is. Látható tehát, hogy nagyon kicsi az esély arra, hogy a munkáltató "jól" jöjjön ki egy munkahelyi balesetből, még abban az esetben is, ha egy motiválatlan, figyelmetlen dolgozó nemtörődömsége okozta is a balesetet. Nem feltétlenül mentesítő körülmény önmagában a munkavállaló ittassága sem, ugyanis a munkaadó felelős akkor is, ha nem tett meg minden óvintézkedést az ittas munkavállaló munkába állásával kapcsolatban. Éppen ezen okokból kifolyólag a munkaadóknak nem igazán érdeke a balesetek bejelentése, mert a felelősséget nagy valószínűséggel nekik kell viselniük, és az ellátás költségei egy kevésbé súlyos sérülés esetén is tetemesek lehetnek, amit ugye a munkaadónak kell megtérítenie.

Felmerülő költségek

Lássuk akkor, hogy milyen költségek merülhetnek fel egy munkavállaló balesete kapcsán. A balesetért felelős személy a sérült munkavállaló által igénybe vett fekvő- és/vagy járóbeteg-ellátást, a gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz támogatását, a rehabilitációs szolgáltatásokat, az esetleges betegszállítást, a táppénzt; a baleseti táppénzt és az útiköltség térítés költségeit - valamint ezen ellátások összege utáni kamatot is - köteles megfizetni az EA részére. A kamat mértéke a jegybanki alapkamathoz igazodik, amelyet a pénzbeli ellátás folyósításának napjától, egészségügyi szolgáltatás esetén az egészségbiztosító finanszírozási összegének átutalása időpontjától a fizetési meghagyás aláírásának napjáig kell felszámítani (kivéve, ha a kamat összege az ezer forintot nem érti el: akkor ugyanis nem kell felszámítani.

Az ellátások megtérítése

Milyen módon lehet az ellátásokat megfizetni, illetve mit tehet a megtérítésre kötelezett, ha nem ért egyet a kötelezéssel? 2007. január 1-je óta van mód arra, hogy a balesetért felelős személy az eljárásról való tudomásszerzésével egyidejűleg írásban elismerje felelősségé. Ha nyilatkozatát fenntartja, és az ellátások költségeit is megfizeti, akkor nem kell kamatot fizetnie. Méltánylást érdemlő esetben a kamat mérsékelhető, illetve elengedhető. Az egészségbiztosítási pénztár a baleseti költségek megtérítési igényét fizetési meghagyással (FM) érvényesíti. A FM-ban részletesen szerepel a követelés jogalapja, az egyes ellátások tételes költségei, és az azok után felszámított kamat is. A FM a közléssel jogerőssé válik, és ha a kötelezett a fizetési határidőig nem teljesíti a követelést, úgy az ellene az APEH végrehajtást kezdeményezhet. Ha jogorvoslattal akar a kötelezett élni a FM ellen nem, úgy a kézbesítést követő 30 napon belül az illetékes munkaügyi bíróságtól a határozat felülvizsgálatát lehet kérni.

Bár az ominózus módosításra több, mint másfél éve került sor, sokan most sincsenek tisztában - munkavállalóként vagy munkaadóként - a szabadságok kiadásához kapcsolódó jogszabályokkal. Az alábbiakban ezt a kérdéskört járjuk egy kicsit körbe.

A Munka Törvénykönyve 134 § 2007. április 1-jétől előírja, hogy a szabadságot esedékességének évében kell kiadni. Ez a szabály a módosított törvény szerint az alap és pótszabadság együttes értékére, az úgynevezett rendes szabadságra vonatkozik (a munkavállalót minden munkaviszonyban töltött évben rendes szabadság illeti meg, amely alap- és pótszabadságból áll - időszaka alatt a munkavállalót távolléti díj illeti meg).

Ki rendelkezik a szabadság kiadásáról?

Az alapszabadság egynegyedével - a munkaviszony első három hónapját kivéve - a munkavállaló (továbbiakban: mv) szabadon rendelkezik, azaz a munkáltató a mv kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni azt. A mv-nak az erre vonatkozó igényét a szabadság kezdete előtt legkésőbb tizenöt nappal be kell jelentenie. Kivételt képez az az eset, amikor a mv -t érintő olyan körülmény merül fel, amely miatt a munkavégzési kötelezettség teljesítése számára személyi, illetőleg családi körülményeire tekintettel aránytalan vagy jelentős sérelemmel járna, és erről haladéktalanul értesíti a munkáltatót. Ebben az esetben a munkáltató az alapszabadság egynegyedéből összesen három munkanapot - legfeljebb három alkalommal - a mv kérésének megfelelő időpontban, a tizenöt napos bejelentési határidőre vonatkozó szabály mellőzésével köteles kiadni. Tehát a munkavállalónak lehetősége van arra, hogy három nap szabadságot akár azonnali bejelentéssel igénybe vegyen, ha valami miatt sürgősen kell intézkednie (például betegség, baleset, haláleset vagy akár betörés). A mv a munkáltató felszólítása esetén a körülmény fennállását a következő munkába állásakor haladéktalanul igazolni köteles.

A munkáltató a mv szabadságának háromnegyedéről rendelkezhet. A szabadság kezdete előtt 1 hónappal köteles közölni a kiadás időpontját a munkavállalóval. Amennyiben a kiadott időpontot mégis megváltoztatja, az ebből eredő kárt köteles megtéríteni a munkavállalónak (például akkor, ha a kiadott szabadságolási ütemterv alapján a mv befizeti utazását, majd a munkáltató döntése miatt mégsem tud elutazni). Az "egyhónapos szabály" a mv érdekeit védi, ugyanis így nem fordulhat elő, hogy például anyaghiány miatt leáll a termelés, és azonnali hatállyal kényszerszabadságra küldi a dolgozókat a munkáltató. A szabadságra ugyanis távolléti díj jár, míg az állásidőre munkabért köteles fizetni a munkáltató.

Mikor kell kiadni a szabadságot?

Főszabály szerint a szabadságot az esedékességének évében kell kiadni. Bizonyos esetekben lehetősége van azonban a munkáltatónak arra, hogy a szabadság egy részét legkésőbb az esedékesség évét követő évben adja ki (tehát nem abban az évben, amelyre egyébként járna a munkavállalónak, hanem a rá következő évben). Ily módon azonban legfeljebb a rendes szabadság egynegyede adható ki a következő év március 31-ig, kollektív szerződés rendelkezése esetén június 30-ig. A munkáltató kétféle indokra hivatkozva teheti ezt meg: egyrészt hivatkozhat kivételesen fontos gazdasági érdekre, másrészt a működési körét közvetlenül és súlyosan érintő okra. Kivételesen fontos gazdasági érdeken a rendes szabadság kiadásával kapcsolatos, munkaszervezéstől független olyan körülményt kell érteni, melynek felmerülésekor a rendes szabadság teljes mértékben történő kiadása a munkáltató gazdálkodását meghatározó módon hátrányosan befolyásolná. A munkáltató nem hivatkozhat kivételesen fontos gazdasági érdekre, ha a rendkívüli feladat különféle más munkaszervezési módokkal is megoldható.
Szabadságot az esedékességének éve előtt kiadni nem lehet. Szabálytalanul jár el tehát az a munkáltató, amely a következő évi szabadságát előre kiveteti a munkavállalóval.
A munkáltató a tárgyévben köteles kiadni a munkavállaló szabadságának azon egynegyedét, amely felett a munkavállaló szabadon rendelkezik.

Fontos tudni, hogy lehetőség van arra, hogy a betegségéből felgyógyuló vagy más akadályoztatás (pl. gyed, gyes) megszűnését követően visszatérő munkavállalók, az ismételt munkába állást követő 30 napon belül igénybe vegyék még ki nem vett szabadságukat.

Joga van-e a munkáltatónak a munkavállalót a szabadságának ideje alatt behívni dolgozni?

A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 134. § (6) bekezdése szerint: "A munkáltató a munkavállaló már megkezdett szabadságát a működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok vagy kivételesen fontos gazdasági érdeke miatt megszakíthatja." Tehát különösen indokolt esetben a munkáltatónak törvényes lehetősége, hogy megszakítsa a mv nyaralását. Ilyenkor nem számít be a szabadság idejébe sem a munkahelyre utazással, sem a visszautazással, sem pedig a munkával töltött idő, ráadásul az ezzel kapcsolatban felmerült költségeket, és a munkavállaló kárát is köteles megtéríteni a munkaadó.

Mikor nem hivatkozhat a munkáltató a működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok, illetve a kivételesen fontos gazdasági érdek fennállására?

Abban az esetben, ha az esedékesség évéből még fennmaradó időtartamban a rendes szabadságot - működési körét érintő ok következményei orvoslása mellett (azaz például baleset vagy súlyos kár megelőzése), illetve gazdasági érdeke sérelme nélkül - kiadhatta volna. Konkrét esetben a munkaügyi felügyelők vagy a munkaügyi bíróság döntheti majd el, hogy jogos volt-e a szabadság átvitele a következő évre.

Megváltható e pénzben a ki nem adott szabadság?

Nem ritka az olyan mv, aki már évek óta nem volt szabadságon - pedig a szabadságot pénzben nem lehet megváltani, csak a munkaviszony megszűnésekor. Ritkán, de az is előfordul, hogy a munkavállaló több szabadságot vesz igénybe, mint amire jogosult lenne. Ilyenkor a különbözetre kifizetett bért a munkavállaló köteles visszafizetni (nem követelhető vissza az összeg, ha a munkaviszony a munkavállaló nyugdíjazása vagy halála, illetve a munkáltató jogutód nélküli megszűnése miatt szűnt meg).
A munkához és a pihenéshez való jogot a Magyar Köztársaság Alkotmánya garantálja, és ez alapján számos munkaviszonyra vonatkozó jogszabály biztosítja és szabályozza azt. Rendszeres kikapcsolódás nélkül hatékony és eredményes munkavégzés nem várható el senkitől. Annak érdekében, hogy a jogszabályi előírások teljesíthetők legyenek, célszerű minden év első hónapjában a szabadságok kiadásának tervezése és ütemezése.

Extra hosszú hétvégék 2009-ben

Az Országos Érdekegyeztetési Tanács plenáris ülésén még idén júliusban megállapodtak a 2009. évi munkaszüneti napokkal kapcsolatos munkarendről.

Több 4 naposra nyúló hétvégénk is lesz, mivel január 1. és augusztus 20. is csütörtökre esnek - azaz az utána következő január 2. és augusztus 21. pihenőnap lesz. Helyette munkanap lesz január 10. (szombat) és augusztus 29. (szombat).

Hogy még előbbre rohanjuk az időben, jövőre december 19-én, szombaton dolgozzuk le a december 24.-i (csütörtök) pihenőnapunkat.

A pénzkezelési szabályzatot (PK) a számviteli politika keretében minden, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban Sztv.) hatálya alá tartozó gazdálkodónak már korábban is el kellett készítenie, de csak egy 2006 őszi törvénymódosítás fejti ki részletesen, hogy pontosan mely kérdéseket is kell a szabályzatban a gazdálkodónak saját magára nézve kötelezően előírnia. A PK készítését előíró, 2007. január 1-jén hatályba lépett rendelkezések ugyanúgy vonatkoznak a nagyszámú alkalmazottat foglalkoztató gazdasági társaságokra, mint például a családi vállalkozásokra. Elmondható, hogy a pénzforgalom átláthatósága, biztonságos lebonyolítása közvetlen összefüggésben van a pénzforgalom nagyságával, az abban érintett szervezeti és személyi struktúra szabályozottságával.

Kötelező tartalmi elemek

A PK-ban rendelkezni kell legalább a - bankszámlán és a készpénzben történő - pénzforgalom lebonyolításának rendjéről, a pénzkezelés személyi és tárgyi feltételeiről, és a felelősségi szabályairól is. A gazdálkodóknak rendelkezni kell továbbá a készpénzben és a bankszámlán tartott pénzeszközök közötti forgalomról, a készpénzállományt érintő pénzmozgások jogcímeiről és eljárási rendjéről, a napi készpénz záró állomány maximális mértékéről, a készpénzállomány ellenőrzésekor követendő eljárásról, az ellenőrzés gyakoriságáról, a pénzszállítás feltételeiről, a pénzkezeléssel kapcsolatos bizonylatok rendjéről, valamint a pénzforgalommal kapcsolatos nyilvántartási szabályokról.
A törvény rendelkezik tehát a kötelező tartalmi elemekről, de a szabályzat tartalma nagymértékben függhet a cég méretétől, illetve a vállalkozás formájától, tevékenységi körétől. A törvény a gazdálkodóra bízza például, hogy a készpénzforgalom bizonylatolására milyen számviteli bizonylatokat alkalmaz, és nincs kötelező előírás a bevételi és kiadási pénztárbizonylatok használatára.

A PK utólag történő elkészítése ellentétes az Sztv. előírásaival. A készpénzállományt érintő pénzmozgások nyilvántartásának folyamatos, naprakész vezetése az ügyvezető - vagy ügyvezető hányában a függetlenített pénztáros -, a tulajdonos feladata. Az átláthatóság miatt nem szabályos az, ha az ügyvezető helyett például a könyvelőiroda havonta utólag készíti el a PK-t, ugyanis ebben az esetben a pénzkezelő helyen nincs naprakész nyilvántartás vezetve, és így nem biztosítottak a pénzkezelés szabályszerű ellenőrzésének feltételei.

Házipénztár

Fontos kérdés PK-val kapcsolatban a házipénztár kezelése is. A házipénztárt úgy kell kialakítani, hogy a pénzmegőrzés és a pénztárolás az előírt biztonsági követelményeknek megfeleljen. A pénztáros (ügyvezető) a készpénzfizetés céljára felvett, továbbá a készpénzben befizetett összegeket házipénztárban köteles kezelni. Ha a házipénztárkeret és a forgalom jelentős, úgy a pénztárat külön helyiségben kell elhelyezni, de előírás lehet az is, hogy a pénztárban lévő készpénzt páncélszekrényben szükséges tárolni. Sokszor szükséges rendelkezni arról is, hogy a készpénzt kik, hogyan és - bizonyos összeghatár felett - hányan szállíthatják a kifizetőhelyre.

Akár másfél milliós bírság

És lássuk mi történik, ha nem készítjük el a PK-t, és vállalkozásunk ezen hiányossága egy vizsgálat során napvilágra kerül. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) értelmében az adózó a PK-ra vonatkozó rendelkezések megsértése esetén 500.000 Ft-ig terjedő mulasztási bírsággal sújtható, és a bírság megállapításával egyidejűleg az adóhatóság az adózót a PK elkészítésére szólíthatja fel határidő kitűzésével. Ha a teljesítésre kötelezően előírt határidőt az adózó elmulasztotta, az adóhatóság a korábban kiszabott bírság kétszeresét szabja ki újabb határidő megadásával. Az ismételt mulasztás esetén sajnos a hatóság nem is mérlegelheti a bírság kiszabandó összegét, szemben az első alkalommal, amikor még jogosult figyelembe venni a mulasztás súlyát.

A fentiek alapján tehát nemcsak érdemes, de kötelező figyelmet szentelni vállalkozásunk pénzkezelési szabályzatának: készítsük el azt, illetve vizsgáljuk meg a korábbi szabályzatot, hogy az maradéktalanul megfelel-e a jogszabályi követelményeknek. Ne felejtsük el, hogy a szabályzat bizonyos fokú biztonságot is nyújthat a vállalkozások tulajdonosainak, hiszen segítségével átláthatóvá válnak cégük pénzmozgásai.

A KRESZ szabályainak megszegése

Ügyfelünkkel szemben szabálysértési eljárást kezdeményeztek, mert az eljáró hatóság szerint egy kereszteződésben nem tartotta be a balra kanyarodás szabályait, és ennek következtében a mögötte haladó gépjármű a személygépkocsijának ütközött.

A hatóság szerint ügyfelünk fékezés és irányjelző használata nélkül, nem a megfelelő ívben kanyarodott, ezért következett be az ütközés.

Az eljárásban a D.A.S. által ajánlott ügyvéd - szakértő bevonásával - sikeresen bizonyította, hogy a baleset során ügyfelünk nem sértette meg a balra kanyarodás szabályait és a baleset kizárólag a másik fél hibájából következett be. A szakértői véleményből egyértelműen kiderült, hogy a másik fél nem tartotta be a megfelelő követési távolságot. A sikeres bizonyítás eredményeként ügyfelünkkel szemben az eljárást megszüntették és a hatóság kizárólag a másik autós felelősségét állapította meg.

Parkolással kapcsolatos jogi eset

Ügyfelünk parkoló gépjárművét elszállították és vele szemben szabálysértési eljárást indítottak, mert a hatóság álláspontja szerint - megsértve a KRESZ szabályát - ügyfelünk úgy parkolt részben a járdán, hogy a gyalogosok közlekedésére nem hagyott szabadon legalább 1,5 métert.

A szabálysértési hatóság ügyfelünkre 20.000 forint pénzbírságot szabott ki, noha a rendőrhatóság sem fénykép-, sem pedig videofelvétel útján nem tudta bizonyítani a szabálysértés elkövetését.

A hatóság határozata ellen ügyfelünk - az általunk ajánlott ügyvéd segítségével - kifogást terjesztett elő. A kifogás tárgyában eljárt bíróság a szabálysértési hatóság határozatát megváltoztatta és bizonyítottság hiányában ügyfelünkkel szemben az eljárást megszüntette.

Minden jog fenntartva. Copyright: D.A.S Jogvédelmi Biztosító