A gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozásos rendszere - közismertebb nevén TEÁOR - megváltozott, és a korábbi, 2003-as nemzeti szabályozáson alapuló rendszer helyébe, és egy új, az egész Európai Unióra egységesen irányadó 1893/2006 EK rendeletnek megfelelő szabályozás lépett életbe. Az átsorolások lebonyolítása eredetileg a cégbíróságok feladata lett volna, azonban a cégtörvény 2008. év végi módosítása miatt ezen kötelezettség átkerült az APEH hatáskörébe. Az adóhatóság nem tudta maradéktalanul elvégezni a nála nyilvántartott több mint 1,5 millió vállalkozás TEÁOR kódjainak automatikus átváltoztatását, ugyanis előfordul, hogy egy régi számjel helyett több hasonló újat vezettek be, így az adózóknak közre kell működniük az APEH-hal, hogy a helyes, tevékenységi körüknek leginkább megfelelő számok kerülhessenek feltüntetésre.
Az adózónak el kell döntenie, hogy van-e olyan tevékenysége amelynek automatikus megfeleltetése nem történt meg.

A bejelentés határideje:
Az adózóknak azon bejelentett tevékenységei tekintetében, amelyeknek az automatikus megfeleltetése nem volt lehetséges, bejelentési kötelezettsége keletkezett, melynek az 2009. évben első ízben beadandó adóbevallásuk benyújtásával egyidejűleg kell eleget tenniük.
A vállalkozásoknak az általános szabályok szerint 2009. február 12-ig jelezniük kellett megváltozott kódjukat/kódjaikat az adóhatóság felé. A negyedéves áfa-bevallóknak 2009. április 20. az utolsó határidő, amely egyben a TEÁOR-ral kapcsolatos kötelezettségek teljesítésének utolsó időpontja is egyben. Abban az esetben, ha valamely vállalkozás az általános szabályok szerint negyedéves bevalló, és 08-as bevallást sem ad be januárról, de áfában havi bevallás beadására kötelezett, akkor az első áfa bevallása február 20-án lesz esedékes, tehát a bejelentés végső határideje is ez az időpont lesz. Az egyéni vállalkozóknak és az általános forgalmi adó befizetésére kötelezett magánszemélyeknek pedig 2009. február 25-ig kell benyújtaniuk bevallásukat, mely alapján TEÁOR kódjaikat is ezen időpontig kell legkésőbb bejelenteniük.
Akinek a fentiekben jelzett bevallási kötelezettsége nincs (például egy bérbeadással foglalkozó adószámos magánszemély) legkésőbb a személyi jövedelemadó bevallás határidején, május 20-án kell teljesítse bejelentési kötelezettségét.

A bejelentés módja:
A bejelentési kötelezettségüknek az érintett adózók a rájuk vonatkozó, 'T201T (a cégbejegyzésre kötelezett társaságok, szervezetek), 'T201 (az egyéb szervezetek), 'T101E (az egyéni vállalkozók), illetve 'T101(az egyéb magánszemélyek ) jelű nyomtatványon kötelesek eleget tenni. A statisztikai számok módosítására a KSH illetve az APEH internetes oldalán közzétett szakmakód kalkulátor segítségével van lehetőség.
Az adatlapok kereskedelmi forgalomban nem kaphatóak, kizárólag az APEH honlapjáról (www.apeh.hu) tölthetőek le. A nyomtatványok elektronikus úton, személyesen az APEH Nyugat-dunántúli Regionális Igazgatóságának ügyfélszolgálatain, meghatalmazott által, illetve postai úton is benyújthatóak.

A fenti határidők letelte után az adóhatóság törli nyilvántartásából az összes olyan tevékenységi kört, melynek kódja nem lett átfordítva a 2008-as rendszer szerintibe, melynek következménye, hogy a vállalkozás a törölt tevékenységeket a jövőben nem folytathatja, illetve ha mégis, úgy bírságra kell számítania.

A fentiek miatt érdemes minden érintett olvasónknak, ha rendelkeznek elektronikus hozzáféréssel, ellenőriznie, hogy megfelelnek-e TEÁOR számaik az új rendszer előírásainak, és ha nem, gondoskodni azok megváltoztatásáról. A nagyobb biztonság kedvéért a határidők lejárta előtt néhány nappal az APEH elektronikus levélben figyelmezteti azokat, akik nem teljesítették változás-bejelentésüket.
A kódok megváltoztatása nem érintheti a vállalkozások korábban megszerzett jogosultságait, így például a korábban kiadott érvényes hatósági engedélyek felülvizsgálatára sem szolgálhat alapul, abban az esetben pedig, ha a TEÁOR változások miatt az adó-, vám-, és járulékügyek kivételével joghátrány érte cégünket, úgy a 2008. december 27-ét követő 90 napon belül kérhetjük illetékmentesen az eredeti állapot helyreállítását.

Fontos, hogy a fentiekkel összhangban 2009. március 1-jétől a cégbíróság a továbbiakban nem tartja nyilván a vállalkozások TEÁOR kódjait, hanem - anélkül, hogy erről külön értesítené a gazdasági társaságokat - határozathozatal nélkül törli azokat a cégjegyzékből, amely azonban nem igényli a létesítő okiratnak a vállalkozás részéről történő módosítását.

Tények és bizonyítékok

Meglepő, de a jog elméletileg egyszerű válaszokat ad a felmerülő problémákra, ha például valaki kárt okozott nekünk, köteles azt megtéríteni, illetve a kölcsön adott pénzt az adós köteles visszafizetni. De a gyakorlatban a jogszabályokat az életre kell alkalmazni ahol, mint tudjuk, bármi előfordulhat. Amikor egy bíró ítéletet hoz, megvizsgálja a tényeket, és a tények alapján választja ki azt a jogszabályi rendelkezést, amit a helyzetre alkalmazni kell. A különböző jogvitákban a legnagyobb probléma a tényekkel van, olyan embernek kell eldöntenie a vitát, aki csak másodkézből értesül a tényállásról, ezért van szükség a bizonyításra. A bizonyítás mindig az általunk állított tényekre vonatkozik, azon tények valóságát kívánjuk vele alátámasztani, amik a számunkra kedvezőbb jogszabályi rendelkezést vonják maguk után. Ha a bizonyításunk sikertelen a bíró nem a ránk kedvezőbb rendelkezést alkalmazza.

Milyen bizonyítékokat lehet felhasználni

A bizonyítékok egyes típusait szaknyelven bizonyítási eszköznek nevezik, ezek pedig az alábbiak:

Tanúbizonyítás: amikor más nem áll rendelkezésre, a tényeket ismerő személyek kerülnek meghallgatásra, az ő emlékeik bizonyítják a tényeket. Hazánkban nincsenek olyan tortúra alá vonva a tanuk az ügyvédek részéről, mint amit külföldi filmeken gyakran láthatunk, de az a tanú, aki tanúvallomásában hamisan adja elő a tényeket, bűncselekményt követ el. Sajnos ez sem tart vissza sok embert attól, hogy érdekből hamisan tanúzzon, ezért ez a bizonyítási eszköz a leginkább megbízhatatlan. A bíróságnak joga van a bizonyítékokat szabadon mérlegelni, nem kötelező igaznak elfogadnia tanúvallomásokat. Egy tanú lehet érdekelt az ügyben (pl. közeli hozzátartozó, munkavállaló), de az is lehetséges, hogy nem pontosan emlékszik a történtekre. A bíróság jogosult akár teljes egészében mellőzni egy tanúvallomást, ha megítélése szerint az valamilyen okból nem valóságos.

Tanúbizonyítás körébe tartozik a felek meghallgatása is. A bírósági eljárás alatt minden esetben legalább két ellenérdekű fél van, ezért a bírók nem tulajdonítanak nagy jelentőséget az ő előadásaiknak, hiszen érdekük a pernyertesség, és igazat sem kell mondaniuk. Amikor nem áll rendelkezésre más bizonyíték, csak a saját vallomásunk, akkor az igény érvényesítése gyakorlatilag kizárt. Számos ilyen eset van például a különféle ügyfélszolgálatok félretájékoztatása esetében, sajnos nem elég elmondani, hogy mi történt, emellé kell még legalább egy másik bizonyítási eszköz is.

Szakértő akkor kerül felhasználásra, amikor olyan tényt akarunk bizonyítani, ami szakmai tudás alapján lehetséges. Példának okáért, amikor egy totálkáros autónak a káresemény bekövetkezésének az időpontjában fennálló forgalmi értékét kívánjuk bizonyítani. Ezt a bírói gyakorlat szerint csak gépjármű-becsüs tudja megállapítani. Szakértőket peres eljárásban a bíróság rendeli ki, per előtt nem kötelező szakértő alkalmazása, de bizonyos esetekben ajánlott. Például ha egy megvásárolt dolog hibás és nincsen rá jótállás, vagy a vásárlástól számított 6 hónap eltelt, akkor a fogyasztónak kell bizonyítania, hogy hiba már a vásárláskor is fennállt. A legtöbb esetben ehhez szakmai tudás kell, szakértőt kell igénybe venni, az általa elkészített szakvéleményt kell az eladónak bemutatni. Sajnos még ekkor sem kötelező elfogadnia a hibás teljesítés tényét, de egy esetleges perben fontos lehet, hogy a vásárló eleget tett bizonyítási kötelezettségének. Szakértő bárki lehet, aki szakmai kompetenciával rendelkezik az adott ügyben, de a bíróság csak igazságügyi szakértőket rendel ki, peren kívül, vagy a per előtt is célszerű őket igénybe venni. Az igazságügyi szakértők névjegyzéke a www.miszk.hu weboldalon megtalálható.

Dolgok és iratok: A dolgokat a bíróságon kell felmutatni, illetve ha ez nem lehetséges, akkor a bíróság szemlén vizsgálja meg őket. Általában laikus személy nem tudja megállapítani a tárgyakból levonható következtetéseket, ezért a gyakorlatban szakértői feladat a tárgy szemléje és a következetés levonása.

Az iratok a legszélesebb körben felhasznált eszközök, de kevesen tudják, hogy irat és irat között bizonyítóerő tekintetében nagy különbség van. Ebből a szempontból három fajta iratot különböztetünk meg:

Teljes bizonyító erejű magánokirat, ami ellenkező bizonyításig bizonyítja a benne foglaltakat feltéve, hogy az alábbi feltételek valamelyike fennáll:

a)	a kiállító az okiratot saját kezűleg írta és aláírta;
b)	két tanú az okiraton aláírásával igazolja, hogy a kiállító a nem általa írt okiratot előttük írta alá, vagy aláírását előttük sajátkezű aláírásának ismerte el; (Az okiraton a tanúk lakóhelyét (címét) is fel kell tüntetni.)
c)	a kiállító aláírása vagy kézjegye az okiraton bíróilag vagy közjegyzőileg hitelesítve van;
d)	a gazdálkodó szervezet által üzleti körében kiállított okiratot szabályszerűen aláírták;
e)	ügyvéd (jogtanácsos) az általa készített okirat szabályszerű ellenjegyzésével bizonyítja, hogy a kiállító a nem általa írt okiratot előtte írta alá, vagy aláírását előtte saját kezű aláírásának ismerte el, (illetőleg a kiállító minősített elektronikus aláírásával aláírt elektronikus okirat tartalma az ügyvéd által készített elektronikus okiratéval megegyezik;)
f)	az elektronikus okiraton kiállítója minősített elektronikus aláírást helyezett el.

A magánokirat valódiságát csak akkor kell bizonyítani, ha azt az ellenfél kétségbe vonja, vagy a valódiság bizonyítását a bíróság szükségesnek találja.

Egyszerű magánokirat: Azok a magánokiratok, melyek az a)-f) pontok egyikének sem felelnek meg, nem teljes bizonyító erejűket, tehát vita esetén nem az ellenfélnek kell bizonyítani azok valótlanságát, hanem a másik félnek azt, hogy az irat valódi.

Közokirat: Az olyan papír alapú vagy elektronikus okirat, amit valamilyen hatóság, illetve közigazgatási szerv ügykörén belül, a megszabott alakban állított ki. A közokirat teljesen bizonyítja a benne foglalt intézkedést vagy határozatot, továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját. Ugyanilyen bizonyító ereje van az olyan okiratnak is, amelyet más jogszabály közokiratnak nyilvánít.

Egyéb bizonyítási eszközök
Semmi nem korlátozza a bevethető bizonyítékok fajtáját, az előbbi, gyakoribb, eszközök mellett bármilyen eszközt fel lehet használni, határt csak a kreativitás szabhat.

dr. Vizi András

Feketén - Fehéren

Amíg egy munkaviszonyban a felek között nincsen vita, rendben mennek a dolgok, addig bármilyen konstrukció működőképes lehet, a munkáltató munkaerőhöz, a munkavállaló pénzhez jut. A probléma akkor kezdődik, amikor valamelyik fél már nem akarja fenntartani a jó kapcsolatot, a munkavállaló váltani akar, vagy a munkáltató anyagi helyzete rosszabbra fordult. Tapasztalatunk szerint az erőfölényben levő munkaadók minden lehetséges eszközt megragadnak a költségcsökkentés érdekében. Kézenfekvő megoldás sajnos a munkabér visszatartása, és ekkor már nem lényegtelen, hogy a felek milyen módon állapodtak meg a munkabérben.

A "fehéren" szerzett jövedelem az, amit a munkaszerződésben meghatároznak, munkabérként kerül bérszámfejtésre, és abból a közterhek is levonására kerülnek. Az ilyen munkabér-igény bíróság előtt maradéktalanul érvényesíthető. Ha a munkavállaló nem járult hozzá, hogy munkabéréből a cég közvetlenül is levonhasson, akkor a sikeres igényérvényesítésre nagy esély van.

Az első nagy probléma, amivel a munkavállaló találkozik az, hogy a munkabért bejelentve, vagy "feketén" kérje. Sajnos hazánk sajtossága, hogy a tényleges (a munkáltató által kifizetett) munkabér jelentős része adó és járulék formájában az államkasszába kerül. Ezért koránt sem ritka dolog, hogy sokan döntenek a fekete bér mellett. Sajnos ilyenkor a ki nem fizetett munkabért nem lehet bíróság előtt érvényesíteni, mivel szinte lehetetlen bizonyítani a valós összeget. Fuvarozóknál gyakori, hogy a munkaszerződésben kis fizetésben állapodnak meg a felek, valójában pedig a megtett távolság alapján számítják ki azt, és kézpénzben történik a kifizetés. Amennyiben a nem bejelentett jövedelmet nem kapja meg a munkavállaló, csak a munkaszerződésben szereplő sokkal alacsonyabb összeget lehetséges követelni a munkáltatótól. Társaságunk történetében előfordult már, hogy ezek ellenére sikerült peren kívül megszereznünk az ügyfelünket megillető összeget, erre a DAS tájékoztatóban bővebben kitérünk majd.

Szürke kategóriának számít az, az általában nagyobb szállítmányozó cégeknél előforduló módszer, amikor a km díjat különféle prémium juttatások keretében folyósítják. Nagyobb cégeknél erre azért van szükség, mert a legtöbb pénz tiszta úton kerül hozzájuk, ezért azt csak könyvelve tudják kifizetni. Ilyenkor megkötésre kerül egy munkaszerződés például minimálbérrel, a havi bérelszámoló lapokon pedig ezen felül üzemanyag megtakarításként, vagy egyéb címen nagyobb összegek kerülnek folyósításra. Az összes jövedelem adja a km alapú valós munkabért. Ebben az esetben lehetőség van az elmarad munkabér követelésére. Ha a havi összes juttatás és a km díj hányadosa a munkavállaló által megtett km-nek felel meg, akkor elviekben bizonyítható, hogy a valós munkabér megtett km-en alapul. Például, ha az összes juttattatás összege 240.000,-Ft, az állítólagos km díj 24 Ft/Km, és a havi megtett km 10.000 Km, akkor életszerű az a feltételezés, hogy a munkavállaló nem a szerződésben kikötött bérért dolgozik, hanem a megtett km alapján sokkalta többért. Jogi szempontból, ha sikerül bizonyítani ezt, akkor a munkaszerződés színlelt szerződésnek minősül, ami semmis, a bírságnak azt a (szóban kötött) szerződést kell figyelembe vennie, amit az írott munkaszerződés úgymond leplezni szándékozott. A szóban kötött tényleges szerződésben a munkabért a felek a megtett távolság alapján határozták meg, ezért azt kell megfizetnie a munkáltatónak. Az ilyen "szürke" bérek bíróság előtti érvényesítése minden esetben attól függ, hogy mennyi bizonyíték áll rendelkezésre a valós helyzetről. Érdemes előre felkészülni az esetleges vitákra, jelenleg nem tárgyaltuk a problémát teljes körűen, ezt a DAS Tájékoztatóban osztjuk meg olvasóinkkal.

Kilométer díj, avagy a nem létező tényező

Az áruszállítással foglalkozó cégeknél bevett gyakorlat a gépjárművezetők munkabérének megtett km-en alapuló megállapítása. Az előző részben is érintettük a témát, mivel a fekete illetve szürke munkabérek alapja általában a km díj. Ennek az az oka, hogy a fejlett világban mindenhol tiltott a gépjárművezetők (jogszabályi megnevezéssel: utazó munkavállalók) megtett távolság alapján való fizetése. Nemzetközi tapasztalatok szerint az ilyen munkabérben részesülők túlhajtják magukat, nem tartják be a pihenőidőket, a sebességkorlátozásokat, ezért sokkal gyakrabban részesei közúti balesetnek.

Hazánkban a Munka törvénykönyve (Mt) mellett a közlekedésről szóló törvény (1988 évi I. tv) és Európai Uniós rendeletek valamint nemzetközi egyezmények tartalmazzák a gépjárművezetőket érintő szabályokat. Egy uniós rendelet tiltja meg az "utazó munkavállalókra" megtett távolság függvényében számított munkabér alkalmazását. Abban a nem várt esetben, ha az Országos Munkavédelmi Felügyelet észlelné ezt, akkor a cégnek nagyon komoly pénzbírsággal kellene számolnia. Megjegyzendő, hogy a felügyeletnek olyan írásos bizonyítékot kellene találnia, amelyből a szabály megsértése egyértelműen megállapítható, tanúvallomások nem elegendőek.
Ha munkaügyi bíróságon olyan ítélet születik, amelyben megállapításra kerül a km díj, akkor bírságra szintén számítani lehet. Egy ilyen ítélet birtokában a cégnek számolnia kell azzal is, hogy munkavállalóinak tucatjai kezdeményeznek pert ellene. Ezért az ilyen jogvitákban - megfelelően bizonyított tények esetén- a legritkábban kerül sor bírósági eljárásra, a cégek nyitottak az ügy békés rendezésére.

dr. Vizi András

A felelősség, illetve a casco biztosítók a kárrendezést - leegyszerűsítve - két formában folytatják le: 1. totálkáros kárrendezés; 2. a gépjármű kijavításának a költségének a megtérítése keretében.

A biztosítók totálkárossá egy gépjárművet akkor minősítenek, amikor az a baleset következtében műszaki, vagy biztosítás technikai feltételeket figyelembe véve, gazdasági szempontból totálkáros. A totálkáros kárrendezés esetén a biztosítók meghatározzák a gépjármű káridőpontbeli értékét. Ezt az összeget szakértői vizsgálattal határozzák meg. Ennek során olyan objektív ismérveket vesznek figyelembe, mint például a gépjármű kora, futott kilométereinek száma, majd egy úgynevezett eurotax program segítségével számítást végeznek. A káridőpontbeli érték meghatározásával párhuzamosan kerül megállapításra a roncsérték is. A biztosítók általában a roncsot az "autópiacon meglicitáltatják" és az itt megjelenő aktuális értéken állapítják meg a roncsérték összegét. A gépjármű káridőpontbeli értékének, valamint a roncsértékének különbözete adja a maradványértéket, azaz azt az összeget, amelyet a biztosító vagy a biztosítási szerződés alapján, vagy - felelősségbiztosítóként - a károsult részére kárként kifizet.

Abban az esetben, ha a totálkár összeg kifizetése a casco-biztosítás terhére kerül megtérítésre, akkor a casco-biztosítás sajátosságaként a biztosító a maradványértékből levonja a biztosítottat terhelő önrészt, mely vagy egy a biztosítási szerződésben meghatározott összeg, vagy egy százalékos érték.

A totálkáros kárrendezés egy járulékos vonala, az esetlegesen hitelre, vagy lízingre vásárolt gépjárműveknél jön szóba. A legtöbb pénzintézet a hitel-, illetve lízingszerződés általános szerződési feltételeiben kiköti magának azt a jogosultságot, hogy amennyiben a gépjármű, például egy tűzkár következtében megsemmisül, vagy egy közlekedési balesetben akár gazdasági, akár műszaki szempontból totálkárossá válik, akkor a pénzintézet a hitel- vagy lízingszerződést egyoldalúan, azonnali hatállyal felmondhatja. Ebben az esetben, azonban a pénzintézetek általában a hátralékként szereplő hitelösszeget, egy összegben követelhetik az adóstól. Nagyon figyeljünk arra, hogy a pénzintézet számára a gépjárművel történt balesetet bejelentésre kerüljön (ezt sok esetben külön elő is írják az általános szerződési feltételek). A pénzintézet általában csak rendkívüli körülmények esetén, és külön kérelemre tekint el - saját jogkörében mérlegelve az esetet - az egy összegű követeléstől, és engedélyezi a részletfizetést. Általában ez utóbbi lehetőség akkor áll fenn, amikor a törlesztő részletből már kevés van csak hátra. A hitel-, illetve lízingszerződés vonatkozásában egy a lényeg: bármilyen fordulatot vesz a biztosítós kárrendezés, azt adósként jelezni kell a pénzintézet számára, abból a célból, hogy a kifizetés, valamint a kárrendezés pontosan leegyeztetésre kerüljön a pénzintézettel.

Felvetődik a kérdés, hogy mi van abban az esetben, ha a cascós kárrendezés keretében nem térül meg a teljes kárunk? Általában a casco biztosítóval kötött biztosítási szerződés a gépjármű kijavítási költségének, vagy totálkár összeg kifizetésének a megtérítésére terjed ki. Ennél többre, úgy, mint például az asszisztant szolgáltatás, általában csak akkor terjed ki, ha az általános casco-biztosítási szerződéshez külön kiegészítést kötünk. Ezért javasolt minden esetben a kárrendezéshez áttekinteni azt, hogy casco-biztosítási szerződésünk milyen feltételekkel jött létre, és mely biztosítási kockázatokra terjed ki. Abban az esetben, ha a gépjárműkárunk egy olyan közlekedési baleset során keletkezett, amelyben másik fél is részes volt, akkor, amennyiben a másik fél felelőssége a baleset bekövetkeztéért megállapíthatóvá válik, a casco-biztosító által meg nem téríthető károk a károkozói felelősségbiztosító terhére rendezhetők. Ilyen tételt jelent az önrész, vagy a gépjárműben esetlegesen bekövetkezett értékcsökkenés, jövedelem-kiesés, vagy egy személyi sérülés kapcsán a nem vagyoni kártérítési igény, illetve egyéb, járulékos károk, úgy, mint például egy totálkáros kárrendezés esetén a gépjármű forgalomból való kivonásának a költsége, vagy egy hitelszerződés esetén a szerződés idő előtti megszűnéséhez kapcsolódó rendkívüli költségek. Ezeket az igényeket a felelősségbiztosító részére természetesen nemcsak, hogy be kell jelenteni, hanem azoknak a balesettel összefüggésben jelentkező kapcsolatát is bizonyítani kell (azaz, hogy a balesettel összefüggésben és indokoltan keletkeztek), valamint összegszerűségét is igazolni kell.

Dr. Burján Zsuzsanna

A fentiekben említett eset több, mint időszerű. Sőt! Nem egy munkavállaló küzd hasonló problémákkal. A munkaviszonyból származó elszámolási viták alapvető és végső "megoldási" fóruma: a munkaügyi bíróság. A bírósági eljárás azonban sok ember számára megterhelő annak hosszúsága, a laikus ember számára tűnő bonyolultsága miatt, nem beszélve azokról az érzelmi megterhelésről, melyek ilyenkor sok esetben megmutatkoznak, előjönnek az érintett személyből. Munkavállalói oldalról természetesen nem állítható teljes bizonyossággal az, hogy végső soron az elmaradt munkabér biztosan behajtható a munkáltatótól (akár indul vele szemben peres eljárás, akár nem), főleg akkor, ha annak oka a munkáltató fizetésképtelenségéből ered. Azonban létezik arra "állami mentő őv", hogy a fizetésképtelen munkáltató esetén a kifizetetlen munkabér a munkavállaló javára, ha részben is, de kifizetésre kerüljön. Ennek a jogintézménynek a neve: Bérgarancia Alap.

A Munka Törvénykönyv hatályos rendelkezései szerint a munkavállalónak a munkaviszonya alapján a munkáltatótól munkabér jár. A munkavállaló részére járó munkabért, ha a munkaviszonyra vonatkozó szabály, vagy a felek megállapodása (a munkaszerződés) eltérően nem rendelkezik, havonta, utólag egy ízben kell elszámolni és kifizetni. A munkabért - ha a munkaszerződés eltérő megállapodást nem tartalmaz - akkor a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig kell kifizetni. Így abban az esetben, ha a munkáltató a munkavállaló munkabérét a bérfizetés napjáig nem teljesíti, akkor bértartozás keletkezik. A jog szempontjából egy munkáltató gazdasági társasággal szemben - többek között kérelemre - felszámolást rendel el az illetékes bíróság, ha az fizetésképtelenné válik (mert például nem tudja munkavállalói munkabérét, vagy egyébként a gazdasági életben megrendeléseit kifizetni). Ha bíróság elrendelte a felszámolását egy cégnek, akkor ezzel egyidejűleg kijelöli a felszámolót is, aki ettől az időponttól kezdve a munkáltatói jogok gyakorlója is lesz. A felszámoló alapvető feladata az, hogy a felszámolás alatt lévő cég képviseletét ellássa (azt "vezesse"), hiszen a felszámolás elrendelésének időpontjában a korábbi cégtulajdonosok gazdálkodó szervezettel kapcsolatos jogai (így a munkáltatói jogok gyakorlása is) megszűnnek.
A felszámolási eljárás alá vont cégekkel szembeni követelések kielégítéséi sorrendjét a törvény határozza meg. A fizetésképtelen munkáltatót terhelő munkabér és egyéb bérjellegű juttatások - ideértve a munkaviszony megszűnésekor járó végkielégítést, valamint a munkaszerződésben meghatározott juttatásokat is, az ezeket terhelő adó- és járulékfizetési kötelezettség is (ideértve az egészségügyi hozzájárulást, illetve a magánnyugdíj-pénztári tagdíjat is) - a sorrend első helyén állnak, azaz minden más típusú hitelezői követelést megelőznek. Ennek az az indoka, hogy a munkabérek garantáltan kielégítésre kerüljenek, ha a felszámolás alatt álló cégnek van még vagyona.
Abban az esetben, ha a munkáltató cégnek nincs elegendő vagyona arra sem, hogy az első helyen álló munkabér és munkabér jellegű követeléseket kifizesse, segíthet az állami Bérgarancia Alap. Amennyiben ugyanis a felszámolás alatt álló cég nem tudja a munkabért kifizetni a felszámolónak jogszabályi kötelezettsége jeleznie ezt az illetékes munkaügyi központnak, egyben kérelemmel kell fordulnia a Bérgarancia Alapból való támogatás igénybevételéhez. Fontos megemlíteni azt, hogy a felszámolónak nincs mérlegelése abban, hogy a támogatást indokoltnak tartja-e igénybe venni, vagy sem, hanem ez számára kötelező akkor, ha a munkabér kifizetést a bérfizetés napjáig a cég nem tudta teljesíteni.

A fentiek alapján láthatjuk, hogy a Bérgarancia Alapból a bérjellegű követelések már eleve akkor kerülnek bejelentésre és kifizetésre, amennyiben a munkáltató helytállása a munkavállalói bérkifizetések vonatkozásában - fizetésképtelenség miatt - nem valósul meg. A Bérgarancia Alapból való kifizetés összege azonban korlátozott, így nem jelent feltétlenül teljes kiegyenlítést. Az összeghatárt minden évre vetítve a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) állapítja meg. A KSH 2009. évre vonatkozó megállapítása alapján a Bérgarancia Alap terhére egy munkavállaló esetében az elmaradt munkabér kifizetése legfeljebb 925.000,- Ft lehet. Ez egyben azt is jelenti, hogy amennyiben a Bérgarancia Alap terhére a bér egy részének megtérítésén felül még további igény merülne fel, úgy azt - a munkáltató fizetésképtelensége miatt - nem lehetséges a továbbiakban senkitől sem behajtani.

A bér jellegű kifizetéseken felül nagyon fontos, hogy azokat a költségeket, károkat, amelyek nem bér jellegű juttatásból erednek, azonban mégis a felszámolás alatt álló munkáltatói cég lenne köteles megfizetni, hitelezői igényként be kell jelenteni a felszámoló részére.

A fentiekben összefoglaltak, azaz a Bérgarancia Alap terhére történő munkabér kifizetés, ha nem is ad teljes kielégítést a munkavállaló részére, mégis biztonságot jelenthet, hogy munkabérünk egy része egy fizetésképtelen munkáltató esetén is megtérülhessen.

Dr. Burján Zsuzsanna

Társaságunk felvette a kapcsolatot romániai együttműködő ügyvédjével, aki beszerezte a teljes rendőrségi dokumentációt, fényképekkel együtt. Ügyfelünknek így lehetősége volt benyújtani az eredeti iratokat, és a biztosító néhány napon belül átutalta neki a teljes kártérítési összeget.

Ekkor tett írásos kárbejelentést Ügyfelünk a jogi osztályunkhoz, segítségünket kérve. Jogászkollégánk bekérte az üggyel kapcsolatos iratokat az ügyféltől, e-mailben meghatalmazást küldött az Ügyfélnek, és az ügy Társaságunkhoz való beérkezésétől számított 1 héten belül ki is küldtünk egy felszólítást a bútorkereskedelmi nagyáruház felé. A felszólításban felhívtuk az eladó figyelmét az őt terhelő kimentési bizonyítás kötelezettségére, és beidéztük a jótállásra - köznyelven garanciára - vonatkozó jogszabályokat. A felszólított, mivel levelünk egyértelművé tette számára, hogy a peres eljárásban őt terhelné a bizonyítási kötelezettség, valamint, hogy a nyerési esélyei csekélyek, el akarta kerülni a bírósági eljárást, ezért 1 hónapon belül egy vadonatúj kanapét küldött Ügyfelünknek.

Minden jog fenntartva. Copyright: D.A.S Jogvédelmi Biztosító