A fotelekben, televíziók tetején, centrifugákban gyerekek és felnőttek ülnek, a megszerzett tárgyakat el nem engedik, az éppen érintett utcák kiabálásoktól hangosak, a forgalmat pedig a használt cikkekkel megrakott, és alig vánszorgó gépkocsik akadályozzák.
Így lesz ez sajnos az elkövetkező hetekben is. Ismét megkezdődött ugyanis az éves lomtalanítás, amelynek hazánkban - bár előrelépések vannak- sajnos még mindig nincs megfelelő jogszabályi háttere, ill. a meglevő jogszabályok betartásának ellenőrzésére szolgáló apparátus.

A hatályos jogszabályok szerint a közterület tisztántartásával és a lomtalanítási akciókkal kapcsolatos feladatok ellátásáról a települési, a fővárosban a fővárosi önkormányzat képviselőtestülete gondoskodik.
Általános szabály, hogy hulladékot a gyűjtés céljából arra rendszeresített gyűjtőedényben, vagy egyéb gyűjtőeszközben, a gyűjtőszigeten vagy hulladékudvarban lehet elhelyezni. Aki ezeken kívül, különösen közterületen, magánterületen, vagy védett természeti területen, erdőben, mezőn hulladékot elhelyez, bűncselekményt követ el, pénzbüntetéssel, ill. szabadságvesztéssel büntetendő.
Enyhébb esetben környezetvédelmi szabálysértés valósul meg, amely 150.000,-Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújtható. Az általános szabály alól kivételt jelent az előzetesen meghirdetett lomtalanítás.

A lomtalanítás során az ingatlantulajdonostól, a gyűjtés helyéről a nagy darabos hulladék (lom) gyűjtéséről, elszállításáról a közszolgáltatás keretében évente legalább egy alkalommal a közszolgáltatónak kell gondoskodni.

A budapesti lakosok minden évben igénybe vehetik a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. előre meghatározott időpontban történő, külön térítést nem igénylő lomtalanítási szolgáltatását.
A lomtalanítás a közterület fenntartó hatékonyságának fokozása érdekében a fővárost kisebb körzetre osztva történik. Egy adott körzetben a lomok kikészítésének és elszállításának időpontjáról a közterület fenntartó által küldött levélből, ill. a társasházakban kifüggesztett értesítőn keresztül szerezhetnek tudomást a lakók.

A lomtalanítás keretében megválhatunk a háztartásban felhalmozódott nagydarabos hulladékoktól.
Nagydarabos hulladék a településeken a háztartásokban keletkezett azon hulladék (háztartási berendezési, felszerelési tárgyak, eszközök és anyagok), amely a közszolgáltatás keretében rendszeresített gyűjtőedényben nem helyezhető el.

Fontos megemlíteni, hogy a hasznosítható hulladékoktól (fehér és színes üvegek, papírhulladék, műanyag, fémdoboz) ne a lomtalanítás alkalmával váljunk meg, ezek gyűjtésére a szelektív hulladékgyűjtők szolgálnak.

Szintén nem vonatkozik a lomtalanítás az alábbi hulladékokra:

A veszélyes hulladékok átvételére a közterület fenntartó körzetenként, külön gyűjtőpontokat létesít, ahol a következő veszélyes hulladékok adhatók le:

A lomokat járművel könnyen megközelíthető helyre kell elhelyezni, ügyelve arra, hogy ne kerüljenek az úttestre, amely akadályozhatja a forgalmat, és adott esetben balesetveszélyes lehet. A szóródó anyagokat a közterület rendjének és tisztaságának megőrzése érdekében célszerű dobozokba gyűjtve kitenni.

A kikészített lomokat a közterület fenntartó a jelzett időpontot követő napon szállítja el. A később kirakott nagydarabos hulladékot a közterület fenntartó nem szállítja el. A lomtalanítással kapcsolatos problémát többek között az okozza, hogy a lakók a lomokat már napokkal korábban kirakják, így a lomok közötti kutatásra sajnos több napig is lehetőség van.

A lomtalanítást követően az úttest megtisztításáról a közterület fenntartó gondoskodik, az ingatlan előtti járdaszakasz tisztítása pedig az érintett ingatlan tulajdonosainak, vagy azok képviselőinek feladata.

Így is lehet, avagy Ausztriában megvan a megoldás

Minden bizonnyal sokak számára ismerősen cseng a 'devecseri, vagy a veszprémi lomi piac' elnevezés, sőt előfordulhat, hogy jártak, netán vásároltak is az említett, vagy más, szintén használt háztartási cikkeket árusító piacokon.
A piacokon árult használt, gyakran jó minőségű háztartási cikkek gyűjtése leginkább a szomszédos Ausztriában történik.

Ausztriában a veszélyes és nem veszélyes hulladékok gyűjtésére igen szigorú szabályok vonatkoznak. Ezek értelmében a gyűjtéshez az illetékes osztrák hatóság előzetes engedélye szükséges.
Az illegális lomtalanítások számának megnövekedése miatt az osztrák belügyi hatóságok nyomatékosabban lépnek fel a szabálysértőkkel szemben. Szabálysértésnek számít a használt háztartási cikkek gyűjtésének kezdeményezése vagy abban történő közreműködés. A szabálysértési eljárásban magas pénzbírság kiszabása várható. Amennyiben a szabálysértő a pénzbírságot nem tudja a helyszínen kifizetni, akkor a szabálysértési eljárás lefolytatása érdekében ideiglenes biztosítékként lefoglalhatják járművét vagy személyes értéktárgyait. Ha a pénzbírság a hatóság által meghatározott időn belül nem kerül kiegyenlítésre, akkor a lefoglalt tárgyakat az osztrák hatóságok elkobozzák.

Ügyfelünkkel történt:
Ügyfelünk Ausztria területén, Graz közelében az ott lakókat megkeresve, nem veszélyes hulladéknak minősülő használt háztartási cikkeket (8 darab használt bútorhuzat, és egy darab használt bőrönd) gyűjtött anélkül, hogy ezt a tevékenységet az illetékes osztrák hatóságnak előzetesen jelezte volna.
A hatóság tanúként hallgatta meg azon osztrák lakosokat, akiktől ügyfelünk az említett cikkeket átvette. A tanúk előadása szerint a kertben dolgoztak, amikor egy magyar gépkocsi állt meg házuk előtt, és megkérdezte nincs-e valamilyen megunt használt háztartási cikkük számára. Ekkor átadták a használt bútorhuzatokat és a használt bőröndöt. Ezzel egyértelműen bizonyítottá vált a szabálysértés elkövetése.

A cselekmény az osztrák jogszabályok szerint 2.910,-EUR-ig terjedő pénzbírsággal sújtható. Ügyfelünk képviseletével osztrák ügyvédet bíztunk meg, akinek sikerült elérnie, hogy a kiszabható maximummal szemben a hatóság ügyfelünket 182,-EUR pénzbírsággal sújtotta.

Az osztrák szabályozás ugyan a bírságok összegét tekintve a magyar viszonyokat tekintve szigorúnak mondható, az eredményt tekintve azonban egészen biztosan hatásos. A lomtalanítással érintett lakók nyugalma érdekében talán hazánk számára is követendő példa lehetne.

Az utóbbi húsz évben különösen a fővárosban és agglomerációjában átrendeződött a populáció és megváltozott a gyerekszám is. Az óvodákat fenntartó önkormányzatok pedig nem tudták vagy nem akarták az intézményrendszerüket hozzáalakítani ezekhez a változásokhoz.

Az óvoda megválasztásánál annak közelsége és híre nyomja a legtöbbet a latban. Mivel a jó hírű intézmények inkább a tehetősek által lakott környékeken találhatóak, ezekre nagy nyomás nehezedett, hiszen mindenki oda akarja járatni gyermekét. A kevésbé szerencsés negyedek óvodáiba így a máshová fel nem vett gyermekek jártak, illetve azok, akik szülei egyáltalán nem foglalkoztak az óvoda minőségének kérdésével. Mindennek következménye hátrányos megkülönböztetés és kontraszelekció lett, amit az óvodák körzetesítésével próbáltak megoldani. Az alábbiakban ezt a szabályozást törekszünk bemutatni, azzal a megjegyzéssel, hogy ugyanolyan könnyen kijátszható, mint a korábbi változat.

Óvodába csak a harmadik életévét betöltött gyermek vehető fel. Abban az évben, amelyben a gyermek az ötödik életévét betölti, a nevelési év kezdő napjától napi négy órát köteles óvodai nevelésben részt venni. A gyermek utoljára abban az évben kezdhet óvodai nevelési évet, amelyben a hetedik életévét betölti.

A gyermeket elsősorban abba az óvodába kell felvenni, amelynek körzetében lakik, illetőleg ahol a szülő dolgozik. Az óvodai felvételről az óvoda vezetője dönt. Ha az óvodába jelentkezők száma meghaladja a felvehető gyermekek számát, az óvodavezető, több óvoda esetén az óvoda fenntartója bizottságot szervez, amely javaslatot tesz a felvételre.
Az óvodai felvételről hozott döntést a szülőkkel írásban is közölni kell, amely ellen a közléstől számított 15 napon belül lehet jogorvoslattal élni. Másodfokon a fenntartó hoz döntést, amelyet a közléstől számított 30 napon belül, jogszabálysértésre hivatkozva a bíróság előtt lehet megtámadni. Egyébiránt az óvoda hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy öt éves kor előtt felveszi-e a gyermeket.

Az óvoda köteles felvenni, átvenni azt a gyermeket, aki köteles óvodába járni, ha lakóhelye, tartózkodási helye a körzetében található.
A körzetes óvoda nem tagadhatja meg a halmozottan hátrányos helyzetű gyermek, továbbá annak a gyermeknek a felvételét, akiknek szülei munkavégzésük, munkaerőpiaci részvételt elősegítő programban, képzésben való részvételük, betegségük vagy egyéb ok miatt napközbeni ellátásukról nem tudnak gondoskodni, illetve akinek a felvételét a gyámhatóság kezdeményezte. A törvény szerint különösen azok a gyermekek tartoznak ide, akinek fejlődése érdekében állandó napközbeni ellátásra van szüksége, akit egyedülálló vagy időskorú személy nevel, vagy akivel együtt a családban három vagy több gyermeket nevelnek, kivéve azt, akire nézve eltartója gyermekgondozási díjban részesül, akinek a szülője, gondozója szociális helyzete miatt az ellátásról nem tud gondoskodni.
Ha a gyermek az ötödik életévét már betöltötte, fel kell venni - mindentől függetlenül - mert iskolakezdés előtt kötelező legalább egy évet óvodába járni.

A jogszabály gyakorlatba történő átültetése során persze számos nehézség adódott.
Az oktatási jogok biztosa több alkalommal vizsgálta a jogalkalmazást, érdemes tanulmányozni megállapításait, hogy iránymutatást kapjunk a jogértelmezéshez.
Az oktatási jogok biztosa szerint az óvoda - még helyhiányra hivatkozva - sem tagadhatta volna meg annak a gyermeknek a felvételi kérelmét, aki harmadik életévét betöltötte, az intézmény körzetében lakik, és szülei munkavégzésük miatt nem tudnak napközbeni ellátásáról gondoskodni.
A helyzet egyértelmű tehát: aki a jogszabályi követelményeknek megfelel, azt fel kell venni az óvodába. Alátámasztja ezt a joggyakorlat is. Azoknak a szülőknek a helyzete viszont megoldhatatlan, akiknek nincs állásuk, de keresnek és már az álláskeresés idejére el szeretnék helyezni gyermeküket egy népszerű óvodában.

Meg kell érteni azonban az intézményeket is, hiszen a fenntartó megszabja a létszámkorlátot, szorosan fogja a költségvetést. Nyilván ezért próbálnak az óvodák ellenállni, és eltanácsolni azt, akit csak lehet. Ez azonban egyértelműen jogsértő, mely jogsérelmet orvosolni kell és lehet.
A visszás helyzet megoldását az intézményrendszer átalakulása jelenthetné. Az önkormányzatok sajnálatos módon nem képesek a rendszer működtetésére. Megjelentek piaci alapon működő magánóvodák is, ezek viszont borsos áron kínálják - az egyébként színvonalas - szolgáltatásaikat. Kívánatos volna ha a kettő között elhelyezkedő alapítványi vagy a szülők munkáltatói által létrehozott intézmények teret nyernének.

Az Ebtv. alapján táppénzre az jogosult, aki a biztosítás fennállása alatt, vagy annak megszűnését követő első, második vagy harmadik napon keresőképtelenné válik és a külön törvényben meghatározott mértékű pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett.
A táppénz tehát meghatározott mértékű előzetes biztosítási idő megszerzéséhez kötött. Ezen túlmenően táppénz, csak meghatározott időtartam alatt, a biztosítás fennállása alatt vagy annak megszűnését követő három napon belül bekövetkezett keresőképtelenség esetén adható. Ez utóbbit, azaz a biztosítás megszűnését követő táppénz jogosultságot nevezik passzív jogon járó táppénznek.

A táppénzre való jogosultsághoz három együttes feltételnek kell fennállnia: keresőképtelenségnek, előzetes biztosítási idő meglétének és egészségbiztosítási járulékfizetési kötelezettségnek.
A keresőképtelenség orvosszakmai kategória. Az Ebtv. értelmében keresőképtelen:

A gazdasági válság nyomán az új gépjárművek értékesítésében tapasztalható erőteljes volumen csökkenés egyre-másra arra készteti az egyes tagállamokat az unióban, hogy különféle vásárlás-ösztönző eszközöket alkalmazzanak. Németországban és Szlovákiában például az állam támogatja a korosodó járművek cseréjét. Hasonló támogatási koncepcióról tárgyalnak hazánkban is a forgalmazók a kormánnyal. Ezzel közvetlenül is csökkenthető a károsanyag-kibocsátás szintje, és a támogatás jelentős része az adókon, járulékokon keresztül visszaáramlik a költségvetésbe.

Környezetvédelmi jog

Kevés szó esik azonban arról, hogy a környezetvédelem szempontjából a kevesebb eladott gépjármű egyúttal kisebb - vagy csökkenő mértékben emelkedő - megterhelést jelent a elsősorban a légkör számára. A csökkenő károsanyag-kibocsátás növeli a tagállam CO2 kvótáját, ám ez az előny csak közvetve, és időben később mutatkozik meg. Az unió a maga eszközeivel igyekszik elősegíteni azt, hogy a klímavédelem ne csak a gépjárműipar teljesítményének csökkentése révén legyen elérhető. A már elfogadott, és tervezett törvényjavaslatok a különböző határértékek kidolgozásával főképpen a CO2 kibocsátás csökkentésére fókuszálnak. Az EU szeretné az autók CO2 kibocsátását 2012-ig 130g/km-re csökkenteni. Ehhez nagyarányú fejlesztésekre van szükség, és a környezetbarát technológia kutatásának markánsabb közösségi támogatására. Az EU szabályozás igyekszik komplexen kezelni a gépjárművek károsanyag-kibocsátásának csökkentésében közrejátszó tényezőket, ezért egyre szigorodó előírások várhatók pl. az üzemanyagokkal vagy az utak karbantartásával kapcsolatban is. Már 2007-ben elkészült az EU autóipart érintő stratégiája, amely egyszerre célozza a versenyképesség növelését és a közlekedés biztonságának fokozását.

Adójog, pénz- és tőkepiac joga

Szinte minden eu-s tagállam hozzányúlt adórendszerének valamely eleméhez annak érdekében, hogy csökkentse a termelés, ezen belül a gépjárműipar terheit, növelje a fogyasztást, megtartsa a munkahelyeket. Tagállami és közösségi szinten is várható a pénzügyi vállalkozások hatékonyabb ellenőrzését célzó szabályok kidolgozása és szigorítása. Az eurózóna országaiban gyakorlatilag marginális a hazai deviza- alapú hitelekhez kapcsolódó kockázati felár, ezért ezekben a tagállamokban az adósok megsegítése helyett sokkal inkább a bankok és más pénzügyi vállalkozások feletti nacionális- és szupranacionális kontroll erősítése szerepel napirenden.

A regisztrációs adó vége

Az EU törekvései között szerepel az uniós útadó bevezetése, amely mintegy kiváltaná a tagállamok rendkívül heterogén regisztrációs adópolitikáját. Az új szabályozás alapját a gépkocsik szennyezési szintje képezi. Az uniós útadót a használat helyszíne szerint kellene megfizetnie a jármű tulajdonosának, elkerülve a kettős adóztatást. A tervezet szerint 2016-ig kerülne eltörlésre a tagállamok külön regisztrációs adója, oly módon azonban, hogy összességében a tagállam bevétele ne csökkenjen. A szabályozás hatékonyságát növelné, ha ezen időpontig az újonnan csatlakozott, még eurózónán kívüli államok nagy része is az eurózóna részesévé válik.

Közbeszerzések

Dán javaslatra a brüsszeli székhelyű Bizottság elő kívánja írni a tagállamok részére, hogy meghatározott értékű tehergépjármű beszerzéseiknél a környezetvédelmi szempontokat kötelezően vegyék figyelembe. A módosítás hatálya nemcsak a tagállamokra, hanem a közületekkel szerződött magáncégek beszerzéseire is kiterjedne.

A jogi környezet tehát korántsem érzéketlen a változásokra, és a korábban megalapozott stratégiai elhatározások fokozatos megvalósítása mellett a rövid távú beavatkozásnak is fontos eszköze.

A szabadság a munkavállaló tartós pihenését hivatott biztosítani. A szabadság biztosítása és a jogszabálynak megfelelő kiadása a munkáltató kötelezettségei közé tartozik. A Munka Törvénykönyve (Mt.) előírja, hogy a munkavállalót minden munkaviszonyban töltött naptári évben rendes szabadság illeti meg. A rendes szabadság az Mt-ben meghatározott, az életkorral növekvő mértékű, de legalább húsz munkanap alapszabadságból áll, amihez pótszabadság is járulhat. Abban az esetben ha a munkavállaló az egész évet ugyanannál a munkáltatónál töltötte munkaviszonyban, akkor részére a Mt-ben meghatározott mértékű alap-és pótszabadság jár. Ezzel szemben, ha a munkaviszony év közben kezdődik vagy fejeződik be, akkor a szabadág időarányos része jár (töredéknap esetén a fél munkanapot elérő töredéket felfelé kell kerekíteni). Rendes szabadság a munkavállalóknak további munkaviszonyuk után is jár, és megilleti a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalókat is, kivéve, ha a rendes évi szabadság arányos része nem éri el a fél munkanapot.

Főszabály szerint a szabadság kiadásának időpontját a munkáltató határozza meg. A szabadság kiadásának időpontja több okból is (pl.: utazás időzítése stb.) lényeges kérdés a munkavállalók szempontjából. Erre tekintettel írja elő az Mt., hogy előzetesen a munkáltatónak meg kell hallgatnia a munkavállalót, és a szabadság kiadásának időpontját legkésőbb a szabadság kezdete előtt egy hónappal közölnie kell.

Az alapszabadság egynegyedével szabadon rendelkezik a munkavállaló, amelyet a munkáltató a
munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. Ettől eltérő szabályok érvényesek a köztisztviselőkre. Az ő esetükben az alapszabadság kettőötödét kell a kérésüknek megfelelő időpontban kiadni. A munkavállalónak a szabadság kiadására vonatkozó igényét a szabadság kezdete előtt legkésőbb tizenöt nappal be kell jelentenie.

A tizenöt napos határidő betartása alól egy esetben mentesül a munkavállaló, és lehetősége van három nap szabadság akár azonnali igénybevételére is. Erre akkor kerülhet sor, ha olyan körülmény merül fel, amely miatt a munkavégzési kötelezettség teljesítése számára személyi, illetőleg családi körülményeire tekintettel aránytalan vagy jelentős sérelemmel járna (pl.: hirtelen családi esemény, baleset, betörés stb.) Ebben az esetben a munkáltató az alapszabadság egynegyedéből összesen három munkanapot - legfeljebb három alkalommal - a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. Ilyen esetben a munkavállaló részéről elegendő, ha a szabadság azonnali igénylésének okaként a rendkívüli körülmény bekövetkeztére hivatkozik, nem kell annak konkrét okát megjelölnie. A munkáltató azonban felszólíthatja a munkavállalót arra, hogy a munkába álláskor haladéktalanul igazolja a rendkívüli körülmény fennállását, aki ennek köteles eleget tenni.

Tekintettel a szabadság rendeltetésére, a munkavállaló nem gyűjtheti, halmozhatja a szabadságát az évek alatt. Az Mt. értelmében a szabadságot az esedékességének évében kell kiadni. 2009. január 1-től az esedékesség évében kiadottnak minősül az a szabadság is, amely megszakítás nélküli tartama az esedékesség évében kezdődik és a következő évben jár le, feltéve, hogy az "átnyúló" szabadságrész az öt munkanapot nem haladja meg.

A főszabály értelmében tehát a szabadságot esedékességének évében, ha azonban az esedékesség éve már eltelt, kivételesen fontos munkáltatói gazdasági érdek, illetve a működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén legkésőbb a tárgyévet követő év március 31-ig, kollektív szerződés rendelkezése esetén a tárgyévet követő év június 30-ig, a munkavállaló betegsége vagy a személyét érintő más elháríthatatlan akadály esetén (pl. gyed, gyes időtartama) az akadályoztatás megszűnésétől számított harminc napon belül kell kiadni. A köztisztviselők esetében a tárgyévi szabadságot a tárgyévet követő év január 31-ig, kivételesen fontos szolgálati érdek esetében legkésőbb március 31-ig kell kiadni Az idézett rendelkezés kogens szabály, azaz ettől a rendelkezésektől érvényesen eltérni nem lehet.

Ekkor is legfeljebb a rendes szabadság egynegyedét lehet az esedékesség évét követően kiadni. A szabadság azon részét azonban, amellyel a munkavállaló szabadon jogosult rendelkezni (egynegyed rész, köztisztviselők esetében kétötöd rész) a fentiektől függetlenül, a tárgyévben kell kiadni.
Kivételesen fontos gazdasági érdeken a rendes szabadság kiadásával kapcsolatos, munkaszervezéstől független olyan körülményt kell érteni, melynek felmerülése esetén a rendes szabadságnak az esedékesség évében teljes mértékben történő kiadása a munkáltató gazdálkodását meghatározó módon hátrányosan befolyásolná. Ilyennek lehet tekinteni például egy állandó partnertől érkező év végi, rövid határidős, fontos megrendelést, két azonos munkakörű munkavállaló közül az egyik megbetegedését stb. A lényeg, hogy a felmerülő oknak a munkaszervezéstől függetlennek kell lennie.

A tévhitekkel ellentétben a ki nem adott szabadság nem veszik el. A szabadság kiadására vonatkozó igény a munkaviszony fennállása alatt nem évül el, tehát a munkavállaló a munkaviszonya fennállása alatt bármikor kérheti a szabadság kiadását.
Az Mt. szintén kogens, eltérést nem engedő szabálya, hogy a szabadságot pénzben sem lehet megváltani. A szabadság pénzben történő megváltását az Mt. mindössze két esetben engedi meg: egyrészről a munkavállaló munkaviszonya megszűnésekor, másrészről sorkatonai vagy polgári szolgálatra történő behívásakor, ha a munkáltatónál eltöltött idővel arányos szabadságot nem kapta meg.

Cikkünkben igyekeztünk a szabadsággal kapcsolatos legfontosabb kérdéseket megválaszolni, reméljük olvasóink megtalálták a számukra hasznos információkat.
Mindenkinek jó pihenést kívánunk!

Ügyfelünk emiatt nem tudta gyakorolni hivatását és jövedelem-kiesése keletkezett. Első ízben peren kívüli képviseletet láttunk el, melynek során felszólítással éltünk az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal felé. A Közigazgatási Hivatal a felszólításunkra személyes egyeztetést kezdeményezett, melynek során peren kívüli megállapodást kötöttünk. Ügyfelünk számára kártérítés címén 1.100.000,- Ft-ot fizettek meg.

Ügyfeleink a kárigényüket bejelentették a biztosító felé, abból a célból, hogy a vagyonbiztosítási szerződés alapján az ingatlanban keletkezett károkat a biztosító rendezze. A biztosító Ügyfeleink igényét elutasította, majd végül közbenjárásukra egy egyezségi megállapodás keretében Ügyfeleink kárának nagy részét, 360.462 Ft-ot megfizette.

Minden jog fenntartva. Copyright: D.A.S Jogvédelmi Biztosító